30. SPAR Budapest Maraton Fesztivál Zsírdisznóka szemszögéből
Idén 2 naposra nyúló jubileumi 30. SPAR Budapest Maraton Fesztivál, ahol többféle távban mérhették össze erejüket a futók. Az idei évben rekord számú futót regisztráltak, a Föld 80 országából összesen 27860 főt. A közel 28000 fő közül rengetegen voltak olyan futók akik nemes célért állt START vonalra, akikre mélységesen felnézek.
Én a szombati napon érkeztem Budapest városába, ahol a Riska Minimaraton (5,2 km) és Actimel egyéni maratonka (2,7 km) távjait teljesítettem. De ne szaladjunk ennyire előre az időben. Kezdjünk azzal, hogy egyik kedves ismerősöm, akit Róbertnek hívnak, egész nap a nyűgömet kibírta, és elkísért egész nap és szurkolt a célvonal mellett. Amit ismételten köszönök neki.
A standokhoz visszatérve. Az összes standon átmentünk... Nem vicc ez tényleg így volt. Először félve kezdtünk neki, de amikor már 2 lufival a kezünkben, mint 2 nagy csoportos óvodás és 3 stand után jártunk máris jobb kedvvel mentünk tovább. Rengeteg szponzor finomságait kóstolhattuk. Amit a képen is láthattok, elkezdtük a sort egy Boci csokiszökőkúttal, amit a kedves hostess csajszi, banánnal kínált számunkra. Olyan kis rendes volt, mert amire sorra kerültem rám nézett, meglátta a rendszámom, és hogy mekkora darab vagyok, a tálcán lévő legnagyobb banánt felszúrta a pálcikára és a kezembe adta. Folytattuk a sort, Eisberg salátással, volt hideg salátás stand, a másik favoritunk az a cerbona stand volt, ahol zabszeletet kóstolhattunk. Szépen sorba sorba mentünk a pavilonok között, és eljutottunk a szívem egyik fájdalmas csücskéhez a kávéhoz a NESTLÉ-nél. A Nescafé-s hostess, nagyon szimpatikus volt, jókat nevettünk, és ha esetleg olvassa, ezt a blogbejegyzést (amit kétlek, de hátha) akkor innen is csókoljuk, és köszönöm, hogy drukkolt. Actimel Sátornál energiabomba csomag (zöld alma, és Actimel, mert minden reggel energiával indul) mellé fényképet is kaptunk, amit Róbert barátom rakott el örök nyugalomra.
Végső, de nem utolsó sorban a kedvenc kiállítóm a Szent Márton Gyermekrohamkocsi Alapítványa volt, ahol belülről is megnézhettem, milyen egy ilyen csoda jármű.
Nagy nehezen megtaláltuk a ki útikalauzunkkal, hogy honnan is lesz a rajt. A rajt előtt sikerült 34 perccel hamarabb odaérnünk, és így relatíve elől volt helyen, amint kiderült, hogy a hely ahol állok az a 4000 fős tömeg kellős közepe. Ahogy a képen is látszik rengeteg futni akaró, és tudó ember gyűlt össze. A bemelegítés valami fantasztikus volt. Mindenki ugrált, mindenki hullámzott, és a bemelegítő gyakorlatok is, ááá nagyon jó volt. Ezt nagyon nem lehet elmondani, amikor egyszerre 4000 ember hullámzik, ordibál, "múúzik", és sikít. Egy ilyen élményt mindenkinek át kell élnie. Aki teheti még ha a legkisebb távra is, de nevezzen, ha nem tud senkivel elmenni, akkor írjon nekem és én elkísérem.
Az első futás az az 5 kilométeres táv volt mait túléltem, végül is nem a győzelemért mentem oda, hanem, hogy megint emberekkel fussak. Az egyik nagy meglepetés számomra az egyik kedves volt ismerősöm Zsófi, aki a frissítőpontnál osztotta a vizet a futóknak. A frissítőpont környékén volt nálam a mélypont, amit egy hangos "HAJRÁ PETI!" Zsófi jóvoltából sikeresen túl is lendített. "Újult" erővel neki indulva tettem meg a maradék 1,5 km-t. Célba érés után 40 perc pihenés, gyors átöltözés és irány a második távra.
Szólj hozzá
Én a szombati napon érkeztem Budapest városába, ahol a Riska Minimaraton (5,2 km) és Actimel egyéni maratonka (2,7 km) távjait teljesítettem. De ne szaladjunk ennyire előre az időben. Kezdjünk azzal, hogy egyik kedves ismerősöm, akit Róbertnek hívnak, egész nap a nyűgömet kibírta, és elkísért egész nap és szurkolt a célvonal mellett. Amit ismételten köszönök neki.
Szombaton fél 11 körül értünk az 56-osok terére, ahol a rajtcsomagot átvéve, a ruhatár felé vettük az irányt ahol átöltöztem, a menetfelszerelésbe, és a kapott pólóba, majd a maradék felesleges pakkokat leraktam a ruhatárba. Mivel még volt 2,5 óra a rajtig ezért el is mentünk a szponzorok standjaihoz. Nem hazudok, de több ezer ember már ott volt nézte az épp aktuális futók versenyeit, és drukkolt rokonnak, barátnak ismerősnek, vagy csak úgy random mindenkinek.
A standokhoz visszatérve. Az összes standon átmentünk... Nem vicc ez tényleg így volt. Először félve kezdtünk neki, de amikor már 2 lufival a kezünkben, mint 2 nagy csoportos óvodás és 3 stand után jártunk máris jobb kedvvel mentünk tovább. Rengeteg szponzor finomságait kóstolhattuk. Amit a képen is láthattok, elkezdtük a sort egy Boci csokiszökőkúttal, amit a kedves hostess csajszi, banánnal kínált számunkra. Olyan kis rendes volt, mert amire sorra kerültem rám nézett, meglátta a rendszámom, és hogy mekkora darab vagyok, a tálcán lévő legnagyobb banánt felszúrta a pálcikára és a kezembe adta. Folytattuk a sort, Eisberg salátással, volt hideg salátás stand, a másik favoritunk az a cerbona stand volt, ahol zabszeletet kóstolhattunk. Szépen sorba sorba mentünk a pavilonok között, és eljutottunk a szívem egyik fájdalmas csücskéhez a kávéhoz a NESTLÉ-nél. A Nescafé-s hostess, nagyon szimpatikus volt, jókat nevettünk, és ha esetleg olvassa, ezt a blogbejegyzést (amit kétlek, de hátha) akkor innen is csókoljuk, és köszönöm, hogy drukkolt. Actimel Sátornál energiabomba csomag (zöld alma, és Actimel, mert minden reggel energiával indul) mellé fényképet is kaptunk, amit Róbert barátom rakott el örök nyugalomra.
Ennyivel nem zárul be a röpke másfél órás körutunk a zaba világában. A következő megálló a Coca-Cola Testébresztő stand volt. Ahol kaptunk Testbéresztő pontokat, amiket később be is tudunk váltani illetve, mivel mind a ketten becsekkoltunk, itt is kaptunk még pluszba 2 képet. Ami közös kedvencünk lett az az alábbi "célfotós pacsis" kép. Reméljük online fent lesz jobb minőségben, mert telefon minőséggel nem úgy adja át a hatást.
Végső, de nem utolsó sorban a kedvenc kiállítóm a Szent Márton Gyermekrohamkocsi Alapítványa volt, ahol belülről is megnézhettem, milyen egy ilyen csoda jármű.
Nagy nehezen megtaláltuk a ki útikalauzunkkal, hogy honnan is lesz a rajt. A rajt előtt sikerült 34 perccel hamarabb odaérnünk, és így relatíve elől volt helyen, amint kiderült, hogy a hely ahol állok az a 4000 fős tömeg kellős közepe. Ahogy a képen is látszik rengeteg futni akaró, és tudó ember gyűlt össze. A bemelegítés valami fantasztikus volt. Mindenki ugrált, mindenki hullámzott, és a bemelegítő gyakorlatok is, ááá nagyon jó volt. Ezt nagyon nem lehet elmondani, amikor egyszerre 4000 ember hullámzik, ordibál, "múúzik", és sikít. Egy ilyen élményt mindenkinek át kell élnie. Aki teheti még ha a legkisebb távra is, de nevezzen, ha nem tud senkivel elmenni, akkor írjon nekem és én elkísérem.Az első futás az az 5 kilométeres táv volt mait túléltem, végül is nem a győzelemért mentem oda, hanem, hogy megint emberekkel fussak. Az egyik nagy meglepetés számomra az egyik kedves volt ismerősöm Zsófi, aki a frissítőpontnál osztotta a vizet a futóknak. A frissítőpont környékén volt nálam a mélypont, amit egy hangos "HAJRÁ PETI!" Zsófi jóvoltából sikeresen túl is lendített. "Újult" erővel neki indulva tettem meg a maradék 1,5 km-t. Célba érés után 40 perc pihenés, gyors átöltözés és irány a második távra.
Ezzel a három képpel zárom, ezt a rövid blogbejegyzést.
Ha eddig eljutottál, és nem untad magad halálra akkor meghálálnám, ha rákattintanál a megosztás és/vagy like gombra. Köszönöm nektek, hogy olvastok és itt vagytok nekem. Ez sokat jelent számomra, hiszen ha nem olvasna senki akkor lehet el se mennék ilyen versenyekre.
Ha szeretnél Zsírdisznókáról többet megtudni akkor csekkold Facebookos oldalát, vagy ha mindennapjait akarok követni akkor kövesd bátran Instagram profilját.
