Egy kis múlt idézéssel kezdenék az írnivalómat. Ez a "görögláz", még 2013-ban kezdődött, amikoris 4 csoporttásram el akart menni nyaralni, és meghívtak engem is, akkor egy kisebb faluba mentünk ami Sarti néven volt nevezetes. Idén rutinosabban válogattunk helyet, helyszínt és időtartamot. Az idei nyaralást nem kevés előkészülettel lett tökéletes. A foglalást még idén január végén letettük, hogy biztosra legyen helyünk a főzezonban. Most a mi kis csapatunk kibővült 8 főre, sajnálatos módon a nyaralásra már csak 7en maradtunk, ugyanis az egyik "csapattag" anyagi okok miatt skippelte a nyaralást, de reméljük jövőre velünk tart. A foglalók leadása, a beszálló kártyák felvétele, és a információ kérések után már csak a csomagok összepakolása volt a következő feladat. Egy kisebb hadviselés és küzdelem volt mindent a bőröndbe bepakolni, úgy hogy a kitűzött súlyt ne lépje túl.
A nyaralásunk augusztus.3.-án 13 órakor kezdődött a debreceni Tesco Extra parkolójában. Bepakolás után várt ránk egy 22 órás busz út. A határokon meglepően hamar sikerült túljutnunk. Egy határnál vártunk másfél órát, a többinél megúsztuk 30-40perc alatt. Fél 12 környékén értünk Párga városába. Miután elfoglaltuk a szállást a legelső dolgunk az esti meeting előtt az volt, hogy a legközelebb lévő beach-et felfedezzük, illetve a környékbeli városrészt felfedezzük. Az esti kis meeting után, amit az egyik kedves Grand Tours-os idegenvezető tartott, akit Tankó Klárának hívtak. Alapos informálás, programok bemutatása után, egy kicsit beszélgettünk, koktélozgattunk, majd este megnéztük milyen a város. Második nap kipróbáltuk milyen a másik beach, a Krioneri Beach. Ebédre szinten görög gyrost ettünk, egy másik tavernában. Este elmentünk étteremben, mindenki más evett, én viszont egy tipikus tradícionális ételt ettem ami a Kleftiko néven futott. Nagyvonalakban a Kleftikóról: burgonya, paradicsom, paprika, uborka, gomba ágyon, friss bárány hús, sajttal a tetején, kemencében elkészítve. Esti pihenés és koktélozás után újabb napra ébredtünk. Elmentünk bevásárolni a reggelikhez, vacsorákhoz, majd irány megint a Krioneri Beach. A Beachel szemben találtunk egy kisebb szigetegyüttest, amit szerettünk volna felfedezni, de mivel 8 napot voltunk, ezért minden napra csak egy program. Délután korán visszamentünk az Apartmanba, kellett egy kis pihenő az úszások és a hosszú utazás után, viszont este kitalálta Anett, hogy a szembelévő hegyet fedezzük fel, hiszen túrázni akartam mindenáron. Az a kis túra 4 km-es sikeredett, közel 300m-es szintkülönbséggel. Sok fényképezés, és Anett bevárása miatt egy kcisivel több, mint 1 óra alatt tettük meg a távot, amit végig nevettünk, és fotóztunk. Másnap az említett kis szigetcsoportot fedeztük fel ahová csak elinte négyen mentünk át. Azt a látványt amit ott láttunk az szavakkal nem tudom leírni, de még a képek se tükrözik azt a taját, ezért ITT megnézhetitek a képeket. Ezt követő napon mindannyian átúsztunk a többiekkel, viszont most vittünk magunkkal fényképező gépet, és telefont, hogy meg is örökítsük amit látunk. Itt találtunk egy görög templom előtt egy kis elhagyott stéget, ahonnan a vízbe beleugorva közel 8-10 méteres mélységre leltünk. A sigetcsoport másik részén megláthattuk a Jón tenger teljes panorámáját. Ebédre ismét gyrost ettünk egy harmadik helyen, ami szerintem itt volt a legfinomabb. Ebéd közben arra jöttem rá, hogy már a nyaralás fele oda is van. Ami egyszert jó dolog, hiszen az otthoni ügyeket sem lehet lógva hagyni, hanem folytatni kellett mindent amit ott hagytam, másrészt viszont szörnyű hiszen egy csodálatos helyen vagyunk amit élvezünk, szeretünk, új emberekkel ismerkedünk, de egyszer mindennek vége kell, hogy legyen. Másnap el is érkezett szombaton este az első fakultatív programunk, ami a Naplemete Vártúra néven volt ismeretes. Ali pasa egyik várában megnéztük a naplementét, majd megnéztünk egy kis falut, amiben volt egy több 100 éves taverna, illetve egy COOP abc, igen jól olvasod COOP. Majd átmentünk harmadik helyzsníünkre egy városban ahol megvendégeltek minket Mezével, és borral. A Mezéről annyit kell tudni, hogy ott Görögországban egy vendégváró kis tál, amin fokhagymás burgonypüré van, sült paprikákkal, illetve sült egész halakkal, illetve csalamádéval, alég gusztusos volt, de nem mennék egy görög házba sem vendégként, maradjunk annyiban. A bor tűrhető lett volna ha hideg, de nem baj mindent ki kell próbálnunk. Vasárnapnál járunk ahol elérkezett a híres Paxos-Antipaxos hajótúra, ahol 3szor álltunk meg mélytengeri ugrásra, itt a vízmélységek 20-30 méter között mozogtak, és a legfontosabb, leglényegesebb dolog, életemben először láttam Delfineket, de nem 1-2 darabot, hanem legalább 10-12 pédányt. A mélytengeri ugrások után megálltunk Paxos tartományvárosában 2 óra szabadprogramra, ahol szétnéztünk, ettünk-ittunk-fagyiztunk és jöttünk haza Pargára. Úristen még jöttünk haza, szóval mentünk vissza az apartmanba. Estére terveztünk egy vacsora túrát, ahol mi a Bianco Tavernát próbáltuk ki, ahogy a nagykönyvben meg van írva tenegerpartra néző asztal naplemente kiséretében. Eléggé fullos kaja, fullos környezet, modern kiszolgálás és vezetés, de megérte. Estére egy kis vásronézés és pihenés. Utolsó napunkon elmentünk az utolsó fakultatív programra a Sarakinikora. A program abból állt, hogy megtapasztaljuk milyen a görög életérzés. 20 perces vizitaxizás után megérkeztünk Sarakiniokora, ahol 14-18 óráig Szieszta volt, majd 18 órától görög estre voltunk hivatalosak. Mi a vacsorát csirkéből kértük ezért, mi csirkecombot kaptunk burgonyával görögsalátával, majd jött a Czipuró time. Addig mentek a srácok míg el nem fogyott az üveg. A Czipuró után jött egy kis görög hangulat, zenével tánccal és szokásokkal. Mind minden táncnál jött #aközönségbőlbehívunkegy-kétembertésőkisvelünktáncolnak rész. Pár szám után rá is jöttek, hogy a mi csapatunk benne van, ezért utána már csak minket kértek fel, hogy táncoljunk velük. Mielőtt elbúcsúztunk volna, kaptunk tőlük egy Nótár Mary számot, amire szintén csak a mi kis csapatunk illetve a görögök táncoltak, a többiek meg csak néztek, hogy mi miért érezzük ilyen jól magunkat. Elbúcsúzás után 20 perces vizitaxi vissza Párgára, ami nem volt olyan száraz, mitn a csajok gondolták. Egy kicsti viharos időnk volt ezért egy kicsit bevert a víz a hajónkban, de éppségben visszaértünk a partra. Este városnézés,
illetve az elmaradt souvenirek beszerzése volt a cél. 
Amit elfeljtettem mondani, és ami a mai világban fontos. Történt ugyanis, hogy péntek este, volt egy kis áramszünet városszerte, amiután nem volt internethozzáférésünk a világhoz hétfő estig. Higgyétek el jól jött egy kis csend és magány, bár amikor vissza jött az internet azért annak örültünk.
Kedd reggel 9-kor elhagytuk a szállást, míg vártuk a buszt addig az utca végén található Villa Angelikában lévő medencében ütöttük el az időt. Délután 4 órakor elindultunk haza és másnap 1 órakor értünk Debrecenbe.

Nagyjából enyi fért bele a kis irományomban. Egy kicsit lehet hosszú lett, de még így is szelektáltam belőle. :)

Kövessétek mindennapjaimat Facebookon és Instagram profilomon is.