A mai nap szelesnek, borongósnak indult Nyíregyházán és országszerte. Reggeli 6 órás kelés gyors zuhany felöltözés, összekészülés és irány Debrecen a Decathlon nagyerdei MiniMaratonra (táv: 5,274 km). Elég érdekes úton mentünk, sáron föld úton, fő úton és minden egyéb útszakaszon közlekedtünk, de egyből sikeresen odataláltunk, ami csoda. Átvettük a rajtszámokat, majd visszaültünk a kocsiba melegedni. A versenyközpontról annyit, hogy eléggé el volt dugva eléggé kis terület volt ahol a futók lehettek, de ez csak az én véleményem. 
Tudtuk, hogy a rajt 10:00-kor fog kezdődni, ezért 9:25-kor el is indultunk a versenyközponthoz, hogy elmenjünk a "verseny" előtt mosdóba, illetve a ruhánkat leadjuk, hiszen ha végeztünk nem kellene megfáznunk míg elérünk a kocsiig. Mire visszaértünk a központba sorba álltunk a mobil mosdókba amiből 4 darab volt, miután beálltunk a sorba 34 emberke volt előttünk. A percek csak repültek, az emberek viszont nem fogytak, így kénytelenek voltunk sorban állás közben elvégezni a nyújtásokat, ami a futás szempontjából hanem a legfontosabb dolog. Hát az én nagy nyújtásaim nem úgy sikerültek, ahogyan én akartam, hisz az első kilométer után el is kezdett görcsölni a bal combom, de nem adtam fel mentem Nikivel. A táv alatt összesen 2x sétáltam bele, a kisokos számolóm szerint 11 másodpercet álltam meg a többit végig vittük. 
Hallottunk információkat arról, hogy milyen lehet a pálya. Azt mondta egy srác, hogy lesz 2 nagyobb domb, de bírható, hát én 5 nagyobb dombnál abba hagytam a számolást, de semmi gond, hiszen az ősz megmutatta tipikus jeleit, ahol elvétve tócsával és avarral teli a földdel találkoztunk, meg gyökerekkel, és így elég nehéz volt úgy futni, hogy nem láttam semmit, mert hát szemüvegben nem tudok futni, mert csak zavar. Az első 3 kilométert egy piros pólós csaj mögött futottam, majd 3 és 4 km között eltűnt majd a vége előtt 500 méterrel előkerült és sétált majd megelőztem, és besprinteltünk a célvonalban. Útközben volt egy 40 körüli srác és vele mentünk és felváltva előztük meg egymást, ami nem is volt olyan rossz, mert egymást építettük fel, de azért néha zavaró volt, hogy megint megelőznek, és ezzel nem is lett volna baj, hogy megelőznek, hanem az, hogy ugyan az az ember előzget meg...
Célba beérve az éremadó hölgytől megkaptam az érmet, majd kezet fogtunk és további sok sikert kívánt nekem. :) Kicsit pihentünk átvettük a cuccainkat és közben a srác akivel végig előzgettük egymást beért megitta az innivalóját majd oda jött hozzánk, hogy megköszönje, hogy végig húztuk és nem hagytuk lemaradni és sétálni. Nagyon örültem neki, majd beszélgettünk fotózkodtunk és kiderült, hogy az egyik VIP egyesület tagja.
Zárnám a mai napról a történetemet, de még a végét el kell mesélnem. Sétálunk a központból a parkolóban ami cirka 500 méter, erre jön szembe egy futó, erre Niki: "Hát ez eltévedt, vagy most mi?". Majd tájékoztattam Nikit, hogy van egy másik verseny is Debrecenben egyszerre a miénkkel és ő az egyik résztvevő, ahol járkáltak az emberek nem vették észre hogy hátulról jön valaki majd félre álltunk, hogy legalább ő fussa az idejét amit akart, majd megköszönte, gratulált, végül biztattuk, hogy nincs sok hátra és menni fog, majd jött még egy futó akivel szintén eljátszottuk. Már majdnem az ösvény végén járunk erre, hallom, hogy az erdőből jön mögöttünk egy taxi, akit szintén elengedtünk mert nem fértünk volna el...
Majd a parkolóban megismerkedtünk egy szimpatikus lánnyal és a kutyájával KIFLI-vel :D Kifliről annyit kell tudni hogy 4 hetes vagy 3 hónapos vagy 9 hetes, de végül kiderült hogy a csaj nem volt időben orientált és tájékoztattam, hogy a 3 hónapos kutya az 12 hetes... :D 

A blog bejegyzést végét egy kis fejlődéssel zárnám.
Év elején amikor elkezdem közönség előtt is "futni" akkor nagyon is számított, hogy hány kilométeres a táv. A II. Tavaszváró futásra is csak azért mentem el, mert Szabolcs barátom biztatott, de azt is lefutottam, használjuk ezt a szót mert az 50%-át lesétáltam. De a mai nap elértem azt, hogy az 5 kilométeres távot lefussam végig egyenletes tempóban bár még bírtam volna pár kilométert, de majd legközelebb.
Az idei év végéig amire tudok megpróbálok elmenni, és ha valaki hív akárhova és megtudom oldani az utazást, akkor oda is elmegyek, mert nem szeretek egyedül lenni, egy versenyen.
Jövőre a célom, hogy csak 10 kilométeres távokat teljesítsek. Majd szépen fejlődve, évről évre. Szóval reméljük 2016 a 1/4 maratonok éve lesz, és 2017 a FÉLMARATON-ok éve, amit már nagyon szeretnék, mert akkor már tudom, hogy megéri futni.

Ha vetted a fáradtságot, hogy eddig legörgess, és végig olvasd a ki irományomat akkor kattints a like/megosztás gombra, hogy támogasd a törekvésemet, és a nem létező futókarrieremet.

Addig is kövesd Zsírdisznóka mindennapjait Instagram profilján illetve Facebookos oldalán.