Hol is kezdjem az értékelőmet. Kezdjük ott, hogy honnan is indult ez az egész Vivicitta őrület.

2016. januárjában mint minden ember tesz 1 fogadalmat, nekem 9 fogadalmam van amiből az egyik az az volt, hogy legalább egy 10 km-es fussak le 2016-ban. Ennek következtében be is neveztem a 31. Telekom Vivcitta Városvédő Futás 10 km-es távjára. Teltek múltak a hetek, és a kihívásokat is csináltam szépen, amiket ti is elérhettetek az oldalamon. Böngészgettem a neten és talán február elején akadtam a Gyermekrohamkocsi csapatára, majd elolvastam, hogy pontosan mivel is foglalkozik ez az alapítvány. Az olvasmány végére érve egy felirat fogadott, miszerint, hogy Futónagyköveteket keresnek a Vivicitta verseny bármely vasárnapi távjára. Nagyon örültem ugyan is nekem meg volt a nevezésem, de nem volt elég ambícióm ahhoz hogy írjak nekik egyből. Eltelt egy hét és rávettem magam, hogy írjak nekik. és egy kedves hölgy válaszolt a levelemre, aminek örültem, és ő is hogy jelentkeztem. Miután részletes tájékoztatást kaptam arról, hogy mire gyűjtünk, így neki álltam adománygyűjtésbe az Alapítványnak. Nem a legfényesebb gyűjtést produkáltam, de sikerült 2 Futónagykövetet magam mellé csábítani.
Sajnálatos módon a felkészülésem februártól abba maradt ugyanis az időm nagy részét az Orientációs gyakorlat, a harmadik kutatómunkám elkezdése, a második kutatómunkám kiértékelése és prezentálása a Tudományos Diákköri Konferencián, és nem beszélve arról, hogy márciustól kezdve minden héten volt legalább 1 Konferencia előadásom, amire fel is kellett készülni. 
Bántott a bűntudat, hogy én mint "Futónagykövet" semmit nem teszek azért, hogy az Alapítvány mellett kiálljak, és a távot teljesítsem. Mivel mint említettem időhiányban szenvedtem, ezért elkezdtem járni március első hetétől E-Fitre, ahol az erőnlétemen sikerült fejlesztenünk, és utólag is köszönöm az edzőmnek Barbinak, hogy tartotta bennem az erőt, és ösztönzött arra, hogy legalább heti 3x menjek edzeni, hanem 4x. Az edzéseknek köszönhetően megtanultam az időmet beosztani, és a vivicitta előtt 1 hónappal futva is edzeni, nem csak E-Fittel. Hatalmas energiát kaptam az E-Fittől, azt hozzá kell tennem. Március közepén egy gyenge 8:11-es futást tudhattam magam mögé, ami után sikeresen elkezdtem összeomolni, de nem adtam fel, mert muszáj volt a gyerekekért megcsinálnom. Majd a verseny előtti utolsó gyakorló futás egy laza 5 km volt 7:29-e idővel. örültem mint majom a farkának, mert 7:15-ös szintidő kellett ahhoz, hogy a záróbusz, ne vegyen fel.
A vivicitta előtti napon nem is volt kedvem, sőt még az nap reggel sem, de reggel 5kor csörgött a telefon, hogy irány Pestre futni, mert vár a csapat. A futásra családom és lassan, már legjobb haveromnak mondhatom Robit, akit minden ehhez hasonló hülyeségre rá tudom venni, és ezt imádom benne. Mivel a mi kis csapatunk otthonról ment ezért a nyugatiban bevártuk Rékát (Futónagykövet, Nyíregyháza), és onnan csapattuk a Margit szigetre. A szigethez érve a Félmaratonisták eleje már kezdett beérkezni. Szépen mellettük sétálva drukkoltunk nekik, hogy milyen nagy hősök és hogy mi sosem leszünk azok... Ahogy közeledtünk a célvonal felé, illetve a kiállítók felé egyre jobban éreztem azt, hogy basszus ezt le kell futnom, ha 6 km, ha 8 km után vesz fel a Záróbusz. Addig addig sétáltunk, hogy megtaláltuk a mi kis futócsaládunkat, ahol beregisztráltunk és mentünk az FM-es többiek elé drukkolni, hogy már nincs sok és menni fog.
Miután az utolsó családtag is befutott onnantól kezdve elkezdtük a terepet felmérni, ahol sikeresen megtaláltuk megint a Wizzair állomását ahol transzparenseket lehetett kérni, és hoztunk is el, hogy a motiváló szövegünket is bevessük, és biztassunk mindenkit. A "szurkolótáborom" kitett magáért amit köszönök nekik. :3
Aki nem bírja az akt fotókat, akkor azok ne nézzék, az én gyémántvágó mellbimbóimat... :D

Lassan közeledett a start időpontja a 14 óra. Előtte gyors toilett meg Perskindol krém az izomlazításra, majd egy kis Nitrox, a gyorsításért, és be is álltunk a rajtvonalhoz, vagyis nem oda, mert az 5. rajtzóna volt a miénk de beálltunk. [Ezt jól összehoztam, egy jobb faszta szponzorált ember nem ír ennyi márkát bele 1 mondatba... :D ]
Nem is mondom, hogy hatalmas volt a tömeg, és mire mi a rajtvonalon átértünk eltelt 13 perc 53 másodperc, de nem adtuk fel mentünk az iramfutókkal, mert mi jampik vagyunk. 

Az első 2,5 km-el nem is volt gond tudtok hozni a 6:30as tempót, de utána szembe szélbe és napba értünk ahol kicsit megtorpantunk, és kisebb nagyobb belesétálásban kibírtuk a frissítőpontig, ahol úgy ittam a vizet, mint valami szír menekült aki a sivatagon jött át. Egyből meg is ittam 4 felest, hogy felfrissüljek, majd egyet nagy sonkám is kapott, hogy egy kicsit hűsöljön ő is. :D
4,5 - 5 km között, csörög csattog mögöttünk valaki, mondom hátranézek mi az és egy Úr csatlakozott hozzánk, az Lánc hídig, és hogy mi volt a csörgés csattogás, hát az hogy a nyakában lógott a Félmaraton (21 km) és a Midicitta (7 km) befutóérmei... Csak hebegtem habogtam, hogy hogyan lehet benne ennyi erő, és én meg egy kis szembe szél miatt sírok, de kellett nekem vele találkoznom ahhoz, hogy erőt vegyek magamon és a Lánc hídon átfutva elérjünk a MTA épületéhez. Tekeregtünk jobbra-balra, majd a rakpartra érve beért egy hölgy aki, megkopogtatta a vállam, és csak ennyit mondott: "Szia. Nem te vagy Zsírdisznóka?" Mondanom se kell mit éreztem akkor. Öröm, boldogság, szomorúság és minden érzelem "átfutott" - na jó ez vicces :D - rajtam abban a tizedmásodpercben, majd egy keveset beszélgettünk, és egy jó darabon együtt is kocogtunk, aminek nagyon örültem, és ezt szeretem a futókban, hogy egy nagy család vagyunk. Nem nézik ki a másikat, ha olyan kövér, mint én, nem nézik ki a másikat, ha lassabb, hanem lelassít melléd áll és fut veled, hogy ne add fel.. Akik nem vesznek rész ilyenen azok ezt az érzést nem értik meg. És ilyenkor szokott jönni a nagy kérdés, hogy te miért indulsz Futóversenyeken, hát ezért, mert ilyen fantasztikus Futóvilágban élünk. Szépen kocogva elértem a második frissítőponthoz ahol liter számra töltöttem magamba a Magnéziumot, meg a vizet, és már 8 km-nél is jártunk, hátra néztem és a záróbusz olyan 700-800 méterre volt mögöttem, nah mondom fiam itt az idő belehúzni és a célig meg sem állni. A Margit hídra visszaérve felvettem az előttem lévő család tempóját és szépen "hátszélben" befutottam, és a célvonal előtt 500 méterre lévő DJ pultban nem tudom ki zenélt, de a Bon Jovi és ACDC zene mix nagyon el lett találva, aminek köszönhetően besprinteltem a célba, és a cél előtt pár embert meg is előztem.

Összességében kiváló szervezésben telt az egész, amit a BSI-nek köszönhetünk.

Este a vonaton hazafelé utazva kommenteket olvastam, és eléggé fel voltam és még vagyok is azokon a pesti embereken háborodva (akinek nem inge...), hogy az legyen a legfontosabb, hogy nem tudott a kis szennyező autójával eljutni A pontból B pontba, mert ezek a "csámpásak" (Forrás: BSI Facebook oldaláról) feltartják a forgalmat.
Gondolkozzunk már el emberek egy kicsit, és nézzen mindenki magába, aki egyszer sem jött ki ilyen rendezvényre:
- Ezek az emberek tesznek azért, hogy egészségesen éljenek
- Attól, mert a szél nem nekünk kedvezett, de minden futó megpróbálta beledobni a zsákba, kukába vagy bármilyen zacskóba a poharat. A lelkes önkéntesek folyamatosan szedték össze a félreeső poharakat, nyilván ők sem robotok, hogy kapkodva szedjék, és így is a lehető legtöbbet összeszedték. Mivel a BSI egy nagyon korrekt cég, ezért felvállalták azt is, hogy mikor vége az utolsó futásnak akkor az önkéntesekkel együtt összeszedik azokat a poharakat amik a Dunába kerültek. Aki nem hiszi el az ITT olvashat utána.
- Aki szerint a BSI nem megfelelően végezte a munkáját, akkor júniusban lehet próbálkozni mint önkéntes, vagy akár futó ;)
- Évente ilyen sportesemény 6 alkalommal van összesne. Szerintem az 52 hétvégéből ha 6 hétvégén van forgalom elterelés akkor nem kellene hisztizni, úgy hogy időben tud mindenki tájékozódni, hol mikor milyen lezárások vannak, és nem a 4-6os villamoson jön rá, hogy a Szigeten nem áll meg, mint ahogy sok nénike is hitte reggel, de elfogadták és a Jászai Mari téren leszálltak velünk együtt és megnézték milyenek a futók és mentek egy kicsit drukkolni.

Többet nem kívánok hozzáfűzni, pedig még tudnék, de inkább csinálok egy kis esti has gyakorlatot, hátha attól lenyugszom.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha már itt vagy nyomj egy TETSZIK gombot, vagy akár meg is oszthatod.

Követheted mindennapjaimat Instagram profilomon vagy akár Facebookos oldalamon is.
Búcsúzóul pár képet csatolok még neked. ;)

Köszönöm a családomnak és Robinak a lelkesítést, és a kitartást.

Rendszámom és a befutóérmem

Célegyenesben az én kocatestem :D