Először is szeretném megköszönni, hogy ez előző blogbejegyzésemet, 1 nap alatt közel 1000en elolvastátok. Nagyon jól esik, higgyétek el nekem.
Ott kezdődik a történet, hogy a hétfői napon újra mennem kellett gyakorlatra, szerencsére, most olyan helyre kellett mennem ahová szívesen megyek, és ez a nyíregyházi Gerontopszichiátriai. Ami ott történik az ott is marad, mert köt a titoktartás. A hétfői és a keddi nap is eltelt majd szerdán Plazmaadás, konferencia szervezkedés, és pihenésé volt a főszerep. Múlt hét pénteken szóltak, hogy töltsünk meg 2 napi konferenciát előadókkal.... Gyorsan körbe érdeklődtem, hogy milyen témában is szeretnénk ha beszélnének, és amikor már megvoltak a témák, akkor már tudtam is, hogy kiknek kell szólnom. Így úgy alakult a Konferencia Szakkollégiumunkra eső része, hogy 2 vendég előadó, és 4 szakkollégista adhatott elő.
Minden kritikát szívesen fogadok ezzel nincs is gond, de könyörgöm amikor én adok elő, ne más arassa le a babérokat... A Konferencia végén, megköszöntük minden előadónak a részvételt, bár a Verzár Frigyes Szakkollégiumnak senki nem köszönt meg semmit, de az EK-tól ne várjunk többet :D
Mivel eléggé tág az ismeretségi köröm ezért ami a Karon történik arról én is tudok, ezt nem felvágásból mondom, de tettem már le annyit a Kar asztalára, hogy sokan ismerjenek, na mindegy térjünk a lényegre. Egy olyan beszélgetés került vissza a fülembe amit az egyik embertől nem vártam a másikról tudtam, hogy egy pöcs. Nem is foglalkoztam vele sokat, meg nem érdemlik meg, hogy rájuk pazaroljam az időmet, mert az én szememben mind a kettő leírta magát egy életre. - A két személy jelenlétét nem fogom még felfedni, de mindenre fény derül a maga idejében - Miután a történetet visszahallottam nagyon erős érzelmek kavarogtak bennem, de szerencsére a pénteki Konferencia után ismét mentem edzésre, ami nagyon jól esett, mint ingerület levezető. ;)
Szombati napon egy régi ismerősöm, - egy fullos nő - látogatott meg és egy egész napos programot terveztem számunkra. Ez a program nem is lehetett más, mint a Nyíregyházi Állatpark látogatása. Annyit a múltról, hogy első év nyarán voltunk itt, ez kb 4 éve volt. Vissza térve a jelenbe, nagyon vártuk, mind a ketten ezt a napot, mert december óta nem találkoztunk, és vele lehet mindig tudok beszélgetni mindenről és mindenkiről.
Tudjátok mit nem mesélek tovább, meséljenek a képek... ;)
Mert nem lehet reggelt kávé nélkül kezdeni. ;)

Ilyen akváriumot elfogadnék én is :D

Egy ilyen kis csöppséggel bárki meglephet :3

A sok kicsi én :o :D

Nem nagyon látszik, de közös képünk van oroszlánokkal és cápákkal is...

Mivel a mai fiatalok annyira éretlenek, ezért itt egy Cumifa amire lehet akasztani a gyermekkorukat. ;)

Míg a hölgy mosdóban addig az úr selfizik :D

Olyan kövér, mint én.                    

Ha szívesen követnétek őt, akkor akár engem is követhettek
Instagram profilomon illetve Facebookos oldalamon is. ;)