Sziasztok kedves Zsírdisznóka olvasók!

Hol is kezdjem? Arról már egy korábbi cikkben írtam, most egy kicsit más megközelítésből szeretném ezt a dolgot még tovább boncolni.
A 2014-es év is ugyan úgy indult, mint a többi, ugyanolyan volt, mint eddig. Egy dologban volt más az Újév, hogy szert tettem egy új barátra. Teltek múltak a hetek és kezdtem azt érezni, hogy ő törődik velem, és segíteni akar rajtam, csak én még ekkor sem voltam hajlandó a változásra. Áprilisban voltak nálunk a karunkon Erasmus programban részt vevő hallgatók 2 hétre, és napi 24 órában össze voltunk "zárva". Beszélgettem a külföldi a lányokkal, hogy milyennek látnak, mint embert. A lányok nagytöbbsége cuki, aranyos és hasonló szavakkal jellemeztek. Miután az Erasmus program letelt erőt vettem magamon, és az addig 3 hónapig facebookon keresztül beszélt hölgyeménnyel találkozót szerveztem le. Az elején szépen alakult minden majd megkérdeztem, hogy milyen férfiak jönnek be nekik, és egyik jellemző se illet rám, majd próbálta elmondani (teszem fel engem nem megbántva), hogy semmi nem lehet közöttünk esetleg a közfal. Ilyenkor karolt belém az újonnan szerzett barátom, majd együtt közös stratégiával életmódot váltottam. Az tény nehezen viseltem az első hónapot, de ő támogatott. Majd elérkezett az idő amikor sportot kellett választanom, hát én a futás mellett döntöttem, szépen alakultak a dolgok idő rekordjaimat sorra döntöttem meg, de most ezt a szálat hagyjuk is lógva. Most olyan szálra akarok áttérni amiről nem igazán beszéltem senkivel sem.
Az újévi barátom támogatott, majd gyakrabban le is járt hozzánk látogatóba. Ezzel nem is volt semmi gond, majd a szüleimmel beszéltem és egyszer fel is jött ez a téma. Annyit a szüleimről, hogy iszonyat jó emberfelismerők. Szóval beszélgettünk a barátomról, milyen véleményeik vannak róla, majd elmondták kerek perec: "Fiam, nem akarjuk, hogy megint csalódj szóval fokozatosan szakítsd meg vele a kapcsolatodat, és lépj túl rajta...". Mit ne mondjak nem is vettem erről tudomást. Teltek a napok beszéltem minden nap 20-30 perceket telefonon, és ez a szüleimnek nem tetszett, majd addig teltek múltak a napok, hogy már júliust írtunk, mindenki csak gratulált, hogy milyen ügyes vagy és kitartó, de a szüleim mintha észre se vették volna a változást. Egész júliusban gyakorlaton voltam Nyíregyházán voltam a kórházban, és sikerült a mozgásra és diéta tennem a hangsúlyt. Majd július utolsó hete előtt hazajöttem. Szócsatákat vívtam a családommal a barátom miatt, tűzbe tettem volna értem a kezem, majd eljött augusztus ahol volt nálunk egy helyi elektronikus zenei fesztivál, ami 4 napos volt. A barátunk itt volt minden nap és én a fesztiválon diákmunkás voltam és minden nap 6-14ig volt a műszakom, minden reggel kivittek a szüleim a fesztiválra, mert a fesztivál 4 km-re volt tőlünk majd utolsó nap előtti este komoly vita volt, hogy utolsó nap hajnali 5kor elindultam egy szál trikóban törölközőben és egy rövid nadrágban, és akkor reggel 17 fok volt, és hát eléggé hideg volt, de nem akartam haza menni, hogy pulcsit kérjek ezért elsétáltam.
Képzeljétek el magatok elé egy nagy baráti kört nyár közepén, amikor pizzát, sört és üdítőket iszunk, majd a családom próbál a barátaim előtt kellemetlen szituációba hozni, majd próbálom magam fékezni és felállok az asztaltól és kimegyek a szobából, mintha mi sem történt volna, semmi jelent csak kisétálok. Kivittem magammal a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni és közben azon gondolkodtam, hogy mit követtem el, hogy ezt érdemlem. Persze a barátaim akik a részemről voltak ők hittek nekem, akik a tesóm részéről jöttek ők inkább tesóm párját fogták, aki a szüleim kis kedvence. Én mindig is mondtam a tesóm és az én haverjaimnak, hogy kis korom óta ez van ha választani kell akkor a tesóm előnyt élvez, nem hittek, nekem majd amikor megtörtént a fesztivál átértékelték a a dolgokat amit eddig nekik mondtam, és belátták, hogy lehet mégis igazam van.
A fesztivál végére, oly mértékben összevesztem a szüleimmel, hogy 2 hétig semmilyen formában nem beszéltünk egymással, és ilyenkor nyíregyházán voltam, és ha nem dolgoztam akkor futottam, így minden nap 6-10 óra munka után (ez miden nap más időtartamú volt), futottam a naplementében 4-5 km-t és mellettem a koliban edzettem. A barátom addig is támogatott és mondta hogy nem érdemes megbocsátanom nekik, és ehhez hasonló dolgok, persze én hittem neki, magamba voltam, senki sem támogatott, és lelkileg szét voltam csapva. A kollégiumnak vége volt és haza kellett költöznöm, majd a barátom felajánlotta, hogy menjek fel hozzá pár napra, fel is mentem, eltöltöttünk pár napot és közben beszélgettünk, mindenről, de inkább az én lelki állapotomról. A kis pihenőm a barátomnál az utolsó estéjére ért, majd hívtunk csajokat és elmentünk bulizni, majd aznap hajnalban amikor a buliról visszaértünk majd alvásra került a sor és a csaj akivel én aludtam megkérdezte, hogy azóta mi van a otthon, és lehet az alkohol miatt lehet azért mert ilyen nyámnyila vagyok, de elkezdtem sírni, majd kimentem az erkélyre egy fotelbe és betakarózva sírtam, hogy mindenki észre veszi rajtam milyen gyenge vagyok, és hogy nem érek el semmit az életemben, majd a barátom kijött hozzám az erkélyre, és elhangzott egy párbeszéd amit sosem fogok elfelejteni. A lényeg az az volt, hogy közölte velem, milyen nyámnyila vagyok, és hogy ilyen hozzáállással semmit sem fogok elérni, majd elment. Másnap reggel amikor a hölgyek elmentek együtt maradtunk 4 órára, ami eléggé kínos volt, mert semmibe se akart belevonni, amikor elmentünk bevásárolni, vagy egy-két cuccáért a rokonokhoz akkor út közben ha én nem kezdeményezek beszélgetést akkor elsétálunk egymás mellett. Majd úton hazafelé elgondolkoztam én, hülye, hogy mit követtem el, majd rájöttem. Én mindent megtettem azon a bizonyos este utáni 4-5 napba, de az lett a vége, hogy ő ilyen tunya, nyámnyila emberrel nem akar kapcsolatot tartani és megszakítottuk a kapcsolatot.
Közbe a csajjal akivel jobban összeismerkedett, elkezdtem vele beszélni hátha ő jobb nézetre téríti, de nem így lett. A csajjal egyre jobban beszélgettünk, minden pillanatát élveztem a beszélgetésnek, és már nem is zavart hogy nincs mellettem az a bizonyos jó barát.
Egyik nap a munkában épp szünetem volt, és felnéztem facebookra, és messengerre, majd látom van egy új üzenetem megnézem ki írt, és látom, hogy az a bizonyos jó barát írt 3 hónappal a szóváltásunk után. Az üzenet lényege az az volt, hogy ő tehet mindenről és belátja nem volt szép amit ő tett velem szemben.
Mit se mondjak nagy volt a kísértés, hogy megbocsájtsak neki, de sikerült ellen állnom. Nem azért nem bocsátottam meg neki, mert egy bunkó taj paraszt vagyok, hanem azért mert utána érdeklődtem és a srác egy kicsit magára maradt, de nem vagyok senkinek egy eldobott ruhája amit később újra felvehet.

Az év végét tekintve minden vissza állt a régi kerékvágásba, új barátokat szereztem a koliban, szerencsére mindenki jó fej, jókat tudunk bulizni, itthon is vissza állt a régi kerékvágásba, és most úgy ahogy minden happy, igaz nincs semmilyen párkapcsolatom, de legalább rájöttem a tavalyi évben kik állnak mellettem, és kik azok akik csak kihasználnak.
Mindenkinek van saját véleménye, nekem is van akik elfogadják elfogadják, akik nem bírják azoknak megmutatom merre van az ajtó ;)
És, hogy valami pozitívval zárjam ezt a blogbejegyzést, a minap jöttem haza egyik kolleganőmmel, és azt mondta olyan büszke rám és felnéz amiért így kitartok magamért, és azért büszke rám, mert a 2014-es évet ennyi kudarccal, és hátráltatással is képes voltam végig vinni, még akkor is amikor csak eltiportak lelkileg, de ezt nem mutattam ki a világ felé.

Köszönöm a barátaimnak, az olvasóimnak, és mindenkinek aki mellettem áll. Ezért szeretnék mindenkinek egy kis mosolyt csalni az arcára, és egy olyan embert akit azért lehet követni, mert ő már rajta van azon az úton ahová a siker és a jólét vár.
Remélem majd egyszer ezt a bejegyzést elolvassa valaki és példát vesz rólam és ő is elkezd életmódot váltani.

Addig is kövessetek Facebookos oldalamon, és csekkold minden napjaimat Instagram profilomon.