Sziasztok kedves Zsírdisznóka olvasók!

Mindig is szerettem volna egy ilyen bejegyzést írni, ami egy kicsit polgár pukkasztó, de azért olvasható. 

Miért pont az őszinteségről akarok most írni nektek. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van, a minap megemlítették, hogy lenéző és beképzelt lettem a fogyásom miatt, különösebben nem hozott lázba, de azért elgondolkoztam, hogy ebből milyen jó kis bejegyzést tudnék kihozni. 
Vissza gondoltam az elmúlt évemben, hogy mi történt velem, és hogy mit meg tettem azért hogy a mai napom itt írjak nektek. Majd rájöttem a kulcsszó a "népszerűségen" van, ami annyit takar jelen esetemben, hogy sokkal közkedveltebb lettem közösségi oldalakon, amit nagyon köszönök mindenkinek aki támogat, és olvassa a blogomat.
Mint tudjuk mindannyian a népszerűségnek ára van, amilyen szinten elkezdett növekedni a népszerűségi mutatóm olyan szinten kezdett el növekedni a rossz akaróim száma is. Ez nem is zavar annyira, de amikor olyan emberekben kell csalódnom akikben eddig megbíztam, azért az egy kicsit szíven üt. Nem is baj, legalább így tudom ki az aki mellettem van lent a porban és ki az aki ha nem megy a szekér ott hagy a szarban. (már bocsánat)
Mindenki tudja milyen személyiség vagyok, mármint azok akik egy mondatnál többet beszéltek velem és nem csak első látásra ítélnek meg, hogy milyen vagyok. A minap is ülök a Kar aulájában, majd hallom hogy a nevem elhangzik oda nézek, majd az asztal társaság rám néz, és folytatják rólam a pletykázást, mondom az szép, hogy azt se tudod kiről beszélt, de elég jókat elsztorizol róla. Én megértem, hogy elsőre a legkönnyebb ítélni, mert az egyszerűbb, de könyörgöm ha én rólam beszéltek, akkor vagy mondjátok a szemembe vagy sehogy, mert ez gerinctelenség. Sebaj, az a tudat nyugtat, hogy legalább értelme dolog hagyja el a szájukat és nem a sok szemét amiről nincs is értelme beszélgetni.
Az én személyigémet jól lehet definiálni: ami a szívén az a száján. Ez ilyen egyszerű, de a mai embereknek jobb hallani a szépet és a jót, mint a csúf igazat. Ez ilyen dolog ilyen a mai világ, a hazugság és az érdek több barátságot szerez, mint az őszinteség.
Múlt héten volt egy elég parás szóbeli vizsgám amitől eléggé fostam. Mondom lesz ami lesz B vizsgára patent leszek, majd kihúzom a tételemet, kidolgozom az én szerény 3-4x elolvasott tételtanulásommal, és rám került a sor. Szépen kitipegek a Tanárnő asztalához, remegő kezekkel, majd mondom magamba Peti most legyél tökös gyerek és szedd össze magad képes vagy rá. Túl esünk a szokásos bemutatkozáson tétel szám bediktálásán, és jött a kedvenc mondatom, ami így hangzik: "Péter mondja el mit gondolt ezzel a tétellel kapcsolatban és fejtse ki a véleményét..." Felolvastam szép kerek mondatokban a tételemet amit összekapartam 15 perc alatt, szerencsére jöttek a szavak és 1,5 oldalt összedobnom. Elmondtam a tételemet kiegészítettem, egy kérdéssel sem zavart össze tanárnő, majd amikor végeztem jeleztem felé szándékom, hogy ennyi volt és köszönöm. Jött a válasz, "Péter eddig négyes, még beszélgessünk." Óóó mondom mi jó lehetett a tételem, hogy itt tartok. Beszélgetünk, beszélgetünk, majd jött volna a negyedik kérdés amire szerencsére szituációs gyakorlat volt és bele kellett képzelnem magam, mintha én lennék az Ápolási igazgató. Amit akkor gondoltam mindent elmondtam, majd a véleményem végére értem, majd megköszönte Tanárnő a részvételemet, és egyetemi pályafutásom alatt egy jegyre nem voltam ennyire büszke, még az Anatómiára sem. "Ez egyértelműen ötös, nem tudtam olyat kérdezni amit ne tudna Péter, gratulálok..." Kijöttem a teremből, majd megvártam csoporttársamat, hogy hogyan végzett majd elmesélte, hogy amikor kijöttem, tett egy ilyen megjegyzést a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kórházak Ápolási igazgatója, hogy látják kedves hallgatók, ilyen lesz egy igazi vezető...
Erre az elismerésre lehet 22 évet kellett várnom, de ha nincs ez a nagy szám akkor tuti megbukok, és mondhatja rám bárki, hogy beképzelt vagy lenéző lettem, de én azért nem fogom vissza tartani magamban a véleményem, hogy érdek barátaim legyenek. Volt már elég, és ennek itt vége van, mindenki megérdemli azt amit felém ad, és ha az negatív akkor viselje a kritikámat. Véleményem szerint nem változtam meg csak a szemléletmódom lett más, ami személy szerint sokkal jobb, és ezt nem csak én mondom, hogy jobb, hanem hölgyeket is megkérdeztem akik már régebb óta ismernek.
Zárásként még annyit, senki se feledje, ha van véleményed, de nem mered kimondani, nincs azzal semmi gond, csak amikor eltelik fél év vagy pár hónap csak azon kapod magad, hogy hoppá, mennyi érdek barátom van és csak azért kellett mert épp jó voltam akkor valamire. Én már jártam így, higgyétek el ez nem olyan jó dolog, inkább legyen véleményed, minthogy végig elhallgatod azt ami az igaz.

Szóval fel a fejjel, és köszönöm azoknak akik idáig is elolvasták és velem tartanak. 

Pacsi nektek, és kövessetek Facebookos oldalamon és Instagram profilomon.